hercegprímás

A magyarországi egyházi hierarchia élén az esztergomi érsek (prímásérsek) áll, akinek joghatósága az egész magyar egyházra kiterjed. Az érsek az alárendelt püspökségek felett metropolitai joggal bír, és tartományi zsinatot hívhat össze. 1394-től megillette a „prímás és az Apostoli Szék követe” cím, amely alapján 1452-től a pápai nuncius közvetítésének igénybevétele nélkül, közvetlenül intézhette ügyeit Rómával. A prímási jog alapján nemzeti zsinatot hívhatott össze, amelyen ő elnökölt. A prímási főszentszék a Római Szentszéktől független bíróságként működött, és az egész ország területéről ide lehetett fellebbezni másod- és harmadfokon. Az esztergomi érsek legősibb joga volt a magyar király megkoronázása és felszentelése. 1384-től Esztergom vármegye örökös főispánja. 1714-től elnyerték a német-római szent birodalmi hercegi címet (hercegprímás), melyet a magyar törvényeknek megfelelően 1947-ig viseltek. A magyar király első tanácsosa, a királyi tanács tagja, ülnöke a Helytartótanácsnak, az ország első főbírája, főkancellárja, a királyi pecsét őre.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 154. o.

Relációk