örökös

Az örökös az örökhagyó egyetemes jogutódja. Örökösnek azt a személyt (azokat a személyeket) tekintjük, aki(k) az örökhagyó vagyoni jellegű jogai, illetve kötelezettségei egészének, vagy azok meghatározott hányadának vagy a hagyaték meghatározott részének új tulajdonosa(i) / jogosultja(i). Ezzel szemben kivételes esetekben örökösnek minősül az a személy is, aki az örökhagyó meghatározott, egyes vagyontárgyait szerzi meg. Az örökös azonban a jogszabályban meghatározott módon de mindig felel a hagyatéki tartozásokért. Az örökhagyónak joga van arra, hogy arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik (pl. mert az örökhagyó előtt meghal), más személyt nevezzen örökösnek (helyettes örökös). Utóörökös nevezésről akkor beszélünk, ha az örökhagyó végrendeletében úgy határoz, hogy az örökségben, vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst (ún. előörököst) más személy (az utóörökös) váltja fel. A helyettes örökös nevezéssel ellentétben – főszabály szerint – érvénytelen az örökhagyó utóörököst nevező végrendeleti intézkedése. Kivétel a házastársra vagy a leszármazóra háramlott hagyaték vonatkozásában van.

Tudományterület:

Forrás:

Ptk. 7:27. § - 7:28.§ Barzó-Juhász-Pusztahelyi-Sápi: Öröklési jog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2016. [6.-9.o.]

Relációk