statútum

A statútum és a szabályrendelet azonos fogalom. A statútum magyar neve eredetileg helyhatósági szabály, majd az 1870. évi XLII. tc.-kel bevezetett szóhasználat szerint helyhatósági szabályrendelet. A törvényi szóhasználat terén történt átmenettel járó félreértés elkerülése végett a „szabályrendelet” szó után járójelben feltünteti a „statutum” kifejezést is. A statútum (szabályrendelet) az önkormányzati közösségek által saját maguk számára, illetve saját tagjaik és területükre vonatkozó jogszabályok. Az autonómia, az önkormányzati jog egyik leglényegesebb alkotóeleme a szabályalkotó jog volt. A szabályozó jog szükségszerű következménye volt a középkor partikuláris jogrendszerének, mely nem csak a törvény előtti egyenlőséget, az egységes jogot sem ismerte. Magyarországon – szemben a nyugat-európai jogi partikularizmussal – az országos jog mindig megelőzte a helyi jogot, mégis 1848 előtt nagyon jelentős mértékű volt a jogalkotási decentralizáció. A mindennapi életre való kihatása miatt fontossága sok esetben versenyezett a király és az országgyűlés jogalkotásával.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 386-387. o.

Relációk