tálió

A szemet szemért vagy tálió elv a bosszúigényt kielégítő primitív igazságossági elv. A tálió mint büntetési elv azt a követelést fejezi ki, hogy az elkövető azonos hátrányt szenvedjen azzal, akit sértett. Az ősi Hamurabbinál, Manunál, az Ószövetségben egyaránt fölbukkanó elv a magyar jog kezdeteinél is jelen volt. Szent István második dekrétumában rendelte azokról, akik karddal ölnek embert, hogy ugyanazon kard által vesszenek el. Hasonló a rá következő fejezet rendelése is: „Valaki pedig kardot vonván, akárkit mást megnyomorít, vagy a szemén, vagy a lábán, vagy a kezén, hasonló veszedelmét szenvedje az ő testének.” Ez a tálió világos megfogalmazása. A szemet szemért elv realizálása a büntetőjogban korlátozott lehetett csak: terjedelme a „lemásolható” sértésekig terjedhetett. A megoldás már az ókori jogalkotóknál is megjelent a tükröző büntetés alkalmazásában. Vagyis ha a tálió a maga egyszerűségében nem vehető igénybe, akkor ugyanezen célt a „tükrözés” valósíthatja meg.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 167-168. o.

Relációk