Közszolgálati Online Lexikon

A céhek a hasonló mesterséget űzők társulásai, amelyek a városi iparosok gazdasági, jogi, vallási, katonai és igazgatási szervezetei voltak. A céhek feladatkörüket céhlevélbe foglalták, működésüket és életviszonylataikat céhszabályokban (statútum) írták le. A céhek irányítási jogát a céhmesterek testülete, a céhgyűlés gyakorolta, amely megválasztotta a céh vezetőjét, a céhmestert. A céhek mesterekből, legényekből és inasokból álltak, a szakma kitanulása szintjétől és életkortól függően. A céh saját tagjai felett törvénykezési joggal bírt, amit a céhbíróság végzett, és fenyítő hatalommal rendelkezett. A mívlátó mester a termékek minőségét ellenőrizte, az atyamester pedig a legényeket felügyelte. A céhek meghatározó részt vállaltak a város katonai védelmében és rendvédelmében. A céhek gazdálkodását és felépítését elsősorban a nem profitorientált termelés és kereskedelem jellemezte. Tagjaik és alkalmazottjaik felé szigorú erkölcsi elvárásokkal és előírásokkal voltak.