fluktuáció

A szó eredeti jelentésének (ingadozás, hullámzás) megfelelően egy munkahelyről önként vagy kényszer hatására távozott munkatársak pótlására felvetteknek a személyi állomány összlétszámához viszonyított, egy éves időintervallumra vetített százalékos arányát fluktuációnak nevezzük. A fluktuáció összetételének vizsgálata adhat választ arra, hogy valójában milyen okok bújhatnak meg a folyamatok háttérben illetve, hogy milyen intézkedéseket kell hozni a fluktuáció optimális szinten tartása érdekében. E vizsgálatok során általában az alábbi tényezőket mérik és elemezik: a távozás módját, a teljesítményt, az életkort, a nemi hovatartozást, az ágazat, a foglalkozás- és a munkacsoport jellemzőket, a munkakört, a vezető személyét, a bérezést- és a besorolást, a távozás megjelölt okait, a munkaerőpiac aktuális helyzetét stb. A fluktuáció számításánál jellemzően a munkaerő-forgalmat, a kilépési és belépési forgalmat, a munkaerő-váltást és a munkaerő-váltás intenzitását veszik figyelembe.

Forrás:

Biba Sándor: Kiáramlás- és fluktuációpolitikák. In.: Dr. Szabó Szilvia - Dr. Szakács Gábor (szerk.): Közszolgálati stratégiai emberierőforrás-menedzsment. NKE Szolgáltató Nonprofit Kft. Budapest, 2016 (176-181. o.)

Relációk