Februári Pátens

Az 1861-ben kibocsátott februári pátens az új kétkamarás birodalmi gyűlést korlátozott jogkörű testületté alakította át, melynek 343 helyéből a magyaroknak 85, Erdélynek 26, a horvátoknak 9, a cseheknek 54 hely jutott volna. Az uralkodó jogkörében maradt a külügy és a hadügy irányítása. A kormány is csak az uralkodónak tartozott felelősséggel. Rövidesen kitűnt azonban, hogy az önkormányzatnak ez az arisztokraták által javasolt mértéke távolról sem elégíti ki a nemzet céljaihoz ragaszkodó magyar nemesi-polgári rétegeket. Ez a megoldás csak a Bach-rendszer túlzásait szüntette meg. A lényeg nem változott. Magyarország továbbra is a birodalom gépezetének alkatrésze maradt. Ugyanakkor 1860 elején az újból felemelkedő magyar nemzeti mozgalom már tömegerővé szélesült. A magyar politika ugyanis 1849 után hullámmozgást követve jutott el végül a megegyezéshez. A feszültségek 1860–1861 körül újra megnőttek.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 179-180. o.

Relációk