biztonság

A biztonság egyrészt a veszély és fenyegetések hiányát, másrészt a veszély és a fenyegetések elhárításának képességét jelenti. E képességek (intézmények, eszközök eljárások) többsége a politika bevett intézményrendszeréhez, a politika szokványos menetéhez tartozik. Ugyanakkor a biztonság nem egy elérhető állapot, mindig relatív, hiszen a fenyegetések sosem küszöbölhetők ki teljesen. A biztonság sokkal inkább tekinthető egy döntően percepcionális kérdésnek, vagyis azt, hogy az egyén és közösség mit gondol a biztonságról, az objektív biztonság (biztonsági helyzet) és a szubjektív biztonság (biztonságérzet, percepció) együttesen határozza meg, s koránt sem biztos, hogy ez a két megközelítés mindig egybeesik. Ezzel együtt a biztonságnak sokféle értelmezése létezik. Napjainkban az egyik leggyakrabban elterjedt az úgynevezett koppenhágai iskola szektoriális biztonság értelmezése, amely különbséget tesz a biztonság katonai, politikai, társadalmi, gazdasági, környezeti, információs stb. vetületei közt.

Tudományterület:

Forrás:

Csiki Tamás - Tálas Péter - Tóth Norbert: Közigazgatási szakvizsga. Kül- és biztonságpolitikai ágazat. Első kiadás, 2017. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2017. 28. o. Gartner, Heinz: Nemzetközi biztonság. Fogalmak A-tól Z-ig. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007. 37. o. Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok - biztonságpolitika. ZMNE, Budapest, 2011. 18-20. o. Wolfers, Arnold: National Security' as an Ambiguous Symbol. Political Science Quarterly, Vol. 67, No. 4. (1952) 481-502. o. Buzan, Barry: People, States and Fear. Boulder, CO. 1991. Lynne Rienner. 18-19. o.

Relációk