ellenállási jog

Latinul ius resistendi. Az 1222. évi Aranybulla 31. cikkében a nemesség számára teremtett alkotmánybiztosíték, melynek értelmében a nemesség büntetlenül ellenállhatott a király, illetve kormánya következő intézkedéseinek, illetve mulasztásainak: ha a király országgyűlést nem tart, ha nemest törvényes idézés nélkül elfogat, ha törvénytelen adót szedet, ha a nemességet idegen országban táborozásra kényszeríti, ha a nemest igaz birtokától megfosztja, ha szolgái hivatlanul nemesekhez szállnak, ha rossz értékű pénzt veret. Az ellenállási jog arra jogosít, hogy a királyi intézkedéseket hatálytalannak tekinthessék, azok végrehajtását megakadályozzák, és a nemesség maga javíthassa ki a mulasztást. 1231-ben úgy egészítették ki az ellenállási záradékot, hogy ha a király megtörné ezt a szabadságot, úgy az esztergomi érsek jogosult őt egyházi átok alá venni. E szabadság Werbőczy Hármaskönyvében, a Primane Nonusban úgy szerepel mint a nemesség negyedik előjoga.

Tudományterület:

Forrás:

Magyar Jogi Lexikon. III. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 266-267. o.

Relációk