hiteles hely

Latinul loca credibilia. A bírósági szervezetet a 13. század óta kiegészítő, sajátosan magyar közhitelességi szervezet. A hiteles hely egyházi intézmény, melynek tekintélye, hitelességre számot tartó pecsétje, s az oklevél kiállításához is értő tagjai voltak. Ilyen testületek a káptalanok és a szerzetes konventek. A hiteles helyek által kiadott oklevelek tárgyilag két csoportra oszthatók: 1. a hiteles hely vagy küldötte által tett vallomásokról (fassio) kiállított bizonyságlevelek és 2. a király vagy bírósági fölhívásra folytatott eljárásról a megbízóhoz írott jelentések. A 13. század elején kialakult a szokás, hogy a felek, kiknek jogügyleteikben írásbeli bizonyítékra volt szükségük, ezt az egyházi testülettől maguk szerezték meg. A hiteles helyek működésének voltak részben jogi természetű, részben területi korlátozásai. Nem volt köteles a hiteles hely olyan jogügyletről oklevelet kiadni, mely saját érdekeibe ütközött. Ha ezt meg is tette, az oklevélben kijelenthette, hogy jogai fönntartásával teszi.

Tudományterület:

Forrás:

Magyar Katolikus Lexikon. Budapest, Szent István Társulat, 2004.

Relációk