teljeskorúság

A Hármaskönyv szerint a természetes személy cselekvőképességét kor, nem és elmeállapot határozhatta meg, illetve korlátozhatta. Kor szerint a magyar jog férfiaknál a 24. évet tekintette a teljeskorúság kezdetének, ezen belül a 12. évet a rendelkezőképesség (törvényes korúság – legitima aetas) határának és a 7. évet (kiskorúság) a korlátozott cselekvőképesség határának. Öregek a 60 évet meghaladott személyek (Hármaskönyv I. 111.). A nők politikai jogaikban és perképességükben korlátozottak voltak, viszont a 16. évükkel érték el teljeskorúságukat, és a házasság őket korukra tekintet nélkül nagykorúsította. (E vonatkozásban tehát előnyben voltak a férfiakkal szemben, amit az magyaráz, hogy a nemesasszony férje családi vagyona tekintetében nem volt örökös.) Gondnoka volt a törvényes korúnak teljeskorúságáig (cura minorum), azon is túl annak, ki ügyei intézésére nem képes, például elmebeteg, hadifogoly, egyéb akadályozott.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 48. o.

Relációk