faggató per

A faggató perben, azaz a nyomozóelvű eljárásban (processus inquisitorius) az eljárási főfunciók összeolvadása következtében a vizsgáló, miután összegyűjtötte a bizonyítékokat, ő maga terjesztette a bíróság elé, sőt ő maga is részt vett az ítélet meghozatalában. A büntető- és a polgári per elkülönülését követően a büntetőperes eljárás feljelentésre vagy észlelésre indult, a felderítő tevékenységet hivatalból végezte az inquirens. A bírósági eljárás a vizsgáló által szerkesztett jegyzőkönyvek alapján hozta meg az ítéletet. A bíróság ritkán folytatott bizonyítást, az eljárás titkos volt. Az eljárásnak évszázadokon át kísérőjelensége volt a beismerést kicsikaró kínvallatás. Nem egyenrangú felek mérkőzése folyik, hiszen a terheltnek szinte csak annyi joga van, hogy az erőszakosan feltett kérdésekre, a faggatásra megfeleljen. Az inkvizitórius eljárás (az elnevezésbeli hasonlóság ellenére nem keverendő az eretnek vallási mozgalmak visszaszorítására létrehozott szent inkvizícióval) a 16-19. században volt domináns performa.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 223. o.

Relációk