báró

A királyi főméltóságot viselőket (országos és udvari méltóságokat) nevezték az Árpád-kortól kezdve az ország igazi báróinak. A bárói cím a tisztségviselőt illette. Magyarországon jellemző volt, hogy az országos és udvari méltóságokat nem lehetett családon belül örökíteni, továbbá pénzért megvásárolni, ezért nálunk a tisztségek nem váltak hűbéri intézménnyé. A nemesség magyar közjog szerint egységes rend volt, noha a rendes báróknak állásukkal járó, a privilegizált főrendeknek pedig örökletes előjogaik voltak. Az ország rendes vagy nagybáróinak hivatalukból folyó nem örökletes privilegizált jogállása különbözött a feudális nyugati jogrendek intézményeitől, s ennek alapján vitatható, hogy feudális volt-e a magyar rendi társadalom. Az országnagyok pozíciója az általuk betöltött tisztséggel járt, és családjukban nem vált örökletessé. Így nem alakult ki előjogokkal rendelkező bárói rend, csupán az országos tisztségek rendje, ami a nyugati példával szemben a bizánci mintának felelt meg.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 99-100. o.

Relációk