beépítésre nem szánt terület

Beépítésre nem szánt területnek nevezzük a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőművelési, illetőleg az egyéb célra szolgáló részét, amelyen belül az övezetekben a telkek megengedett beépítettsége legfeljebb 10%. A beépítésre szánt terület fogalma szorosan érintkezik a külterület fogalmával, ami a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, vízgazdálkodási, vagy különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló, vagy művelés alatt nem álló természetközeli részét jelenti. Vagyis a beépítésre nem szánt területeket jellemzően a külterületeken találjuk meg, ennek ellenére a két fogalom nem azonosítható. Előfordulhatnak ugyanis a külterületeken beépítésre szánt területek is.

Forrás:

Tózsa István: Közigazgatási urbanisztika I. Településtan. Budapest, Aula Kiadó, 2011. [131.o.]. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről 6. §. 321/2012. (XI. 16.) Korm. Rendelet a területszervezési eljárásról. 1. §.

Relációk