Casus nocet domino elv

A Casus nocet domino a római jogban kialakult polgári jogi elv, a kártelepítési fajták egyike. Annak a kárnak a viselését jelenti, amely kárnak a megtérítését mástól (pl. károkozótól, biztosítótól) nem lehet követelni. A kárveszély a “vétlen károk viselése”. A kárveszély viselésére vonatkozó szabályozás két nagy jogterülethez kapcsolódik: a tulajdonjoghoz és a kötelmi joghoz. Ide tartozik pl. az erőhatalom (vis maior) által okozott kár, ha a tulajdonosnak nem volt biztosítása, továbbá az ismeretlen károkozó károkozása, valamint azoknak a jogszerű károkozásoknak a viselése, amelyek esetében nem jár kártalanítás. Tipikusan a tulajdonos viseli azt a kárt is, amelyet magának okozott. A kötelmi jogban a teljesítéssel száll át a kárveszély a kötelezettről a jogosultra, mert a teljesítésig általában a kötelezett a tulajdonos. Vannak azonban ettől eltérő szerződések is, ahol a kárveszély átszállása a birtokbaadással megtörténik (pl. lízingszerződés). A kárveszélyviselési kötelezettséget gyakran a törvény szankcióként alkalmazza a szerződésszegést megvalóstó magatartások miatt pl. a kötelezetti vagy jogosulti késedelem esetén.

Tudományterület:

Forrás:

Jogi lexikon, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 1999. 326.o.

Relációk