elvárható magatartás

Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárhatóság elve tehát nem az adott személytől elvárható cselekvést (az egyén saját magatartási mértékét) veszi figyelembe a jogkövetkezmények meghatározásakor, hanem objektivizál, ugyanakkor ritkán működtet objektív – azaz kimentést nem ismerő – szankciókat. A főszabály így nem a büntetőjog által használt, egyediesített „tőle elvárhatóság”, nem is egy mindenkitől elvárt eszményi (ideális) követelmény (mert az túl sok ember számára teljesíthetetlen volna), hanem a kettő közötti „adott helyzetben általában elvárható” magatartás követelménye, amely így a tipikus élethelyzetben tanúsított tipikus magatartásból indul ki, azt teszi meg általánosan elvárható magatartási mértéknek. “Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.” “A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.”

Tudományterület:

Forrás:

Barzó-Bíró-Juhász-Lenkovics-Pusztahelyi: Általános tanok és személyek joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2014. [81-84.o.]; Ptk. 1:4.§ (1) - (3) bek.

Relációk