emberierőforrás-menedzsment

Az emberierőforrás-menedzsment az emberierőforrás-gazdálkodás harmadik fejlődési szakaszának tekinthető, amely a XX. század 80-as éveinek végétől kezdett elterjedni. A felsővezetők a munkaerőre már nem mint költségtényezőre, hanem a versenyképességet biztosító szervezeti erőforrásra tekintettek. Ehhez kellett átalakítani az emberierőforrás-gazdálkodás rendszerét, gyakorlatát. A személyzeti menedzsment időszakára jellemző elkülönült feladatellátást felváltotta az integrált, rendszerszemléletű munkaszervezés. Egységes rendszeralkalmazásban kaptak teret, szerepet az úgynevezett hard és soft humán funkciók. Az előbbiekhez tartozott pl. a humán stratégia kidolgozása, a humán kontrolling bevezetése, az alkalmazott munkavégzési rendszerhez igazodó bérezési és ösztönzési struktúra kialakítása, az integrált informatika rendszerek bevezetése. A soft funkciók között kapott teret pl. a szervezet- és a szervezeti kultúra fejlesztése is.

Forrás:

Szakács Gábor: Személyzeti menedzsment (A közszolgálati stratégiai emberi erőforrás menedzsment alapjai). NKE (10-11. o.). http://korrupciomegelozes.kormany.hu/download/8/de/b0000/Szak%C3%A1cs%20G%C3%A1bor_Szem%C3%A9ly%C3%BCgyi%20menedzsment_tananyag.pdf (letöltve: 2016.12.15.), valamint Karoliny Mártonné: Áttekintés az emberi erőforrás menedzsmentről. In.: Karoliny Mártonné - Poór József (szerk.): Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv. Rendszerek és alkalmazások. 5. átdolgozott kiadás. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2010 (32-37. o.)

Relációk