rugalmas és alternatív munkaidőrendszerek

Rugalmas, alternatív vagy atipikus foglalkoztatáson a megszokott, taradicionálisan értelmezett, általában munkaszerződéssel megkötött és szociális jogokkal védett munkavállalástól eltérő munkavégzést értik. A rugalmas és alternatív munkaidőrendszerek azért terjedtek el, mert a munkavállalók egyre erősebben igényelték, hogy a munka és a magánélet illeszkedése érdekében a munkaadók hozzanak hathatós intézkedéseket. A jogi szabályozás részévé vált rugalmas és alternatív munkaidőrendszerek közé tartozik a távmunka, a munkaerő-kölcsönzés, az alkalmi munkavállalás, a munkakörmegosztás, a rövidített munkahét, a nem munkaviszonyban végzett munka, az önfoglalkoztatás, a tranzit (átmeneti) és (állami) támogatással létrejövő határozott idejű foglalkoztatás, a bedolgozói jogviszony. Ezek a megoldások többnyire növelik a munkavállalók elégedettségét, csökkentik az indokolatlan hiányzásokat, a fluktuációt és javítják a munka minőségét, költség-hatékonyabbá teszik a foglalkoztatást. Hátrányuk a nehezebb tervezhetőség, a bonyolultabbá váló irányítás, ellenőrzés.

Forrás:

Jarjabka Ákos: A foglalkoztatási formák hagyományos és új, rugalmas megoldásai. In.: Karoliny Mártonné-Poór József: Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv. Rendszerek és megoldások. 5. átdolgozott kiadás Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2010. (212-221. o.), Bakacsi Gyula -Bokor Attila - Császár Csaba - Gelei András - Kováts Klaudia - Takács Sándor: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment. KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000 (139-140. o.)

Relációk