holtnak nyilvánítás

Az eltűnt személyt a bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismert volna. A jogerős holtnak nyilvánító bírósági határozat az érintett személy halálának a vélelmét állítja fel, a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni. A jogintézmény lényege, hogy ilyenkor nincs semmilyen bizonyíték vagy tény arra nézve, hogy az érintett személy ténylegesen elhunyt (vagyis nemcsak a holttest nincs meg, de nincs teljes bizonyosság a halál tényéről sem). A halál napjának megállapítása gondos mérlegelést igényel. Amennyiben a bizonyítás nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap 15. napja. A holtnak nyilvánított személyt a bíróság által megállapított naptól holtnak kell tekinteni, így beállnak a halálhoz fűződő jogkövetkezmények. Ha a holtnak nyilvánított személy előkerül, a holtnak nyilvánító határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek (kivéve, ha a holtnak nyilvánított személy házastársa jóhiszeműen újabb házasságot köt).

Tudományterület:

Forrás:

Ptk. 5: 5.§ (1) bek.; Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Complex Online jogtár (letöltve: 2017. május 5.)

Relációk