büntetőparancs

A büntetőparancs olyan bírói határozat, amely a terhelt meghallgatása nélkül, csupán a feljelentés és a vádindítvány alapján állapítja meg annak büntetését. E határozat az ítélet hatályát nyeri, ha ellene a terhelt bizonyos idő alatt kifogással nem él. Ez az intézmény tehát eltérést jelent a bűnvádi eljárásnak attól az általános elvétől, hogy meghallgatása nélkül senkit elítélni és büntetéssel sújtani nem lehet. Gyakorlati haszna a korábbi jogban kétségtelen volt, mivel a bizonyítási eljárás és a tárgyalás megszervezésének elhagyásával időt, munkát és költséget lehetett megtakarítani. A hátrányos következményeket a törvényhozás azzal egyensúlyozta, hogy szűk körre szorították azokat az eseteket, amikor a büntetőparancsnak helye volt, pontosan meghatározták az alaki feltételeket, és a büntetőparancs ellen a terhelt kifogással élhetett. Magyarországon az 1896-os büntető perrendtartás szerint a járásbírósági eljárásban lehetett alkalmazni.

Tudományterület:

Forrás:

Magyar Jogi Lexikon. I. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 345. o.

Relációk