jogi pozitivizmus

A jogi pozitivizmus egy olyan jogelméleti irányzat, amely a tételes (ún. pozitív) jogot állítja a jogi gondolkodás középpontjába. Szemléletmódként az ókortól kezdve jelen van, önálló elméletként való megjelenése azonban csak a XIX. század elejére tehető. A jog egzakt és tudományos vizsgálatára törekszik, kizárva abból minden olyan jogon kívüli (ún. metajurisztikus) elemet, ami a jogszabályi előírásokat bizonytalanná teheti (pl. értékek, erkölcsi előírások, stb.). A jogszabályok érvényességét pusztán formális feltételekhez köti, annak tartalmára nézve – a legtöbb természetjogi irányzattal szemben – nem fogalmaz meg elvárásokat. Jelentősebb képviselői közé tartozik például Jeremy Bentham, John Austin, Hans Kelsen és Herbert Hart.

Tudományterület:

Forrás:

Szabó Miklós (szerk.): Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből (Miskolc: Bíbor Kiadó, 2004) 31-51. Takács Péter: John Austin és a klasszikus analitikus iskola jogelmélete (Budapest: ELTE-ÁJK, 2010) 1-28.

Relációk