természetjog

A természetjog a jogelméleti gondolkodás egyik meghatározó irányzata. A természetjog a jogszabályok érvényességét jogrendszeren kívüli forráshoz, rendszerint egy ‘magasabb rendű’ értéknek vagy szabálynak való megfeleléshez köti. Az ember alkotta jog mellett olyan univerzális elvek létezését feltételezi, amelyek forrása – irányzattól függően – a természetben, Istenben vagy az emberi értelemben keresendő. A természetjogi gondolkodáson belül megkülönböztetünk antik, középkori keresztény, racionalista és ún. újjáéledt természetjogot. A természetjog újjáéledésének a II. világháborút követően vagyunk tanúi, a modern természetjogi irányzatok képviselői (pl. Gustav Radbruch vagy John Finnis) sok esetben erkölcsi kategóriákkal, például az igazságosság követelményével kapcsolják össze a jogrendszer működését.

Tudományterület:

Forrás:

Relációk