kancellária

A kancellár a király kiemelt, bizalmas tanácsadója, a királyi udvar és a királyi tanács adminisztrációjának (kancellária) irányítója, a végrehajtó hatalom legfontosabb szerve. A 12. században III. Béla megszervezte az állandó, minden ügyre kiterjedő, hivatalszerű oklevél-kiállító irodát, a kancelláriát. A 14. századtól a kancellária oklevél-kiállító és -hitelesítő, belügyi feladatokat, diplomáciai tevékenységet végző, bírói feladatokat ellátó szervezet. Nagy Lajos felállította a nagykancelláriát és a titkos kancelláriát. A nagykancellária a kancellária hagyományos feladatait végezte. Zsigmond felállította a kisebb kancelláriát, amely a királyi kúria bíróságainak adminisztrációját intézte. Mátyás király a nagy- és a titkos kancelláriát, amely a központi kormányzat adminisztrációt végző szerve lett. A Habsburg korszakban a polgári átalakulásig (1848–1867) a magyar kancellária a birodalmi udvari kancellária része lett. Feladata volt, hogy a magyar ügyekben eljárjon, előkészítése a döntéseket, amelyeket egyes megtartott hagyományos jogkörök mellett az udvari kancellária hozott meg.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 112. o.

Relációk