távhőszolgáltatás

Ha a különféle fűtési módokat vizsgáljuk, a fűtés lehet egyedi, mint amikor helyiségenként van elhelyezve egy kályha vagy konvektor. Másképpen: az egyedi fűtéseknél a hőtermelő és a hőleadó egy szerkezeti egységben kerül kialakításra. A központi fűtés esetében a ház valamennyi helyisége részére csak egy hőtermelő áll rendelkezésre, melyből az egyes helyiségek fűtőtestjeit különböző módon látja el hővel. Több épület, háztömbök és nagy lakótelepek hőellátása azonban megoldható úgy is, hogy tőlük távol, nagy teljesítményű kazánokat üzemeltető fűtőművekben történik a szükséges hőenergia (fűtés+melegvíz) előállítása. A fogyasztók ellátását az így előállított hőenergiával nevezzük távhőszolgáltatásnak.A távhőtörvény szerint a területileg illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat az engedélyes, vagy – az általában szintén önkormányzati tulajdonban lévő – engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását.

Forrás:

Buskó Tibor László: Településüzemeltetés. Közigazgatási urbanisztika II. Budapest, Aula Kiadó, 2011. [51-70. o.] 2005. évi XVII. törvény a távhőszolgálattásról. 6. §.

Relációk