diszkrimináció tilalma

A diszkrimináció tilalmának hagyományos jelentése nem más, mint a hárányos megkülönböztetés tilalma, továbbá a törvény előtti egyenlőség követelménye. A diszkriminációtilalom az emberi méltóságból fakad, az emberi méltóságra vezethető vissza. Pozitív diszkriminációról akkor beszélünk, amikor az eleve hátrányosabb helyzetben lévők számára valamilyen előnyt biztosítunk, míg (negatív) diszkrimináció esetén hátrányos megkülönböztetés történik. Ez a hátrányos megkülönböztetés (a diszkrimináció) lehet közvetlen vagy közvetett. Közvetlen diszkrimináció esetén valamely egyént vagy csoportot kifejezetten valamely tulajdonsága (pl. neme, bőrszíne, vallása) miatt részesítenek kedvezőtlenebb bánásmódban. Közvetett diszkrimináció esetén látszólag minden személyre ugyanazok a szabályok egyformán vonatkoznak, ám bizonyos csoporthoz tartozókat a gyakorlatban mégis hátrányosan érint. A diszkrimináció tilalmába nem csupán az azonos helyzetben lévők eltérő módon történő kezelése ütközhet, hanem az eltérő helyzerben lévők azonos módon való kezelése is. A diszkrimináció akkor megengedett, ha az objektív, ésszerű indokon alapul, és az elérni kívánt célhoz mérten arányos mértékű.

Tudományterület:

Forrás:

Balogh-Békesi Nóra - Balogh Zsolt: Alapvető személyi jogok és szabadságok. In Cserny Ákos (szerk.): Alkotmányjog. NKE Szolgáltató Kft., Budapest, 2013. 195-196., Téglásiné Kovács Júlia: A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlőség. In Csink Lóránt (szerk.): Alkotmányjog. Novissima Kiadó, Budapest, 2014. 58-65.

Relációk