jogi norma

A jogi norma a jogrendszer legkisebb, önmagában értelmezhető egysége, amely egy konkrét cselekvési mintát határoz meg. Logikai szerkezetét tekintve három részből, a hipotézisből (feltételből), a diszpozícóból (rendelkezésből) és a jogkövetkezményből (szankcióból vagy joghatásból) áll. A legtöbb jogi norma hipotetikus (‘ha… akkor…’) szerkezetű: a hipotézis azokat a feltételeket határozza meg, amikor a normát alkalmazni kell, míg a diszpozíció azt a magatartást írja elő, amelyet a hipotézisben foglalt feltételek teljesülése esetén a norma címzettjének tanúsítania kell. A diszpozícióba foglalt magatartás elmaradása esetén a jogi norma negatív jogkövetkezményt (szankciót), az abban foglaltak teljesülése esetén pozitív jogkövetkezményt (joghatást) ír/írhat elő. A jogi norma szerkezeti elemei nem feltétlenül képeznek egyetlen nyelvi egységet, elképzelhető, hogy több jogtétel (jogi mondat) alkot egy jogi normát.

Tudományterület:

Forrás:

Szabó Miklós: Bevezetés a jog- és államtudományokba (Miskolc: Bíbor Kiadó, 2006) 91-97. Szilágyi Péter: Jogi alaptan (Budapest: Osiris, 2006) 224-229.

Relációk