klasszikus urbanizáció

Az urbanizációs folyamat első szakasza. Elsőként Nyugat-Európában kezdődött a 18. században, ahonnan az ipari forradalom vívmányaival együtt terjedt tovább a periférikus területek felé. A kelet-közép-európai térségben nagyjából 100 éves késéssel jelent meg, de nagyon vontatottan haladt előre. A klasszikus urbanizáció során a mezőgazdaság gépesítésével felszabaduló munkaerő a közelebbi és távolabbi környékről egyaránt az ipari munkahelyeket ajánló városba áramlik. A megnövekedő népesség a szolgáltatások fejlesztését tesz szükségessé, amely beruházást, tőkét és újabb munkaerőt vonz a városokba. Ennek ererdménye a központi város abszolút koncentrációja, ekkor válik nagyvárossá, vagy metropolisszá a központi város. A szakasz egyértelmű nyertese tehát a központi város, ahol megállíthatatlan a lakosságszám növekedése és az új szolgáltatások, új munkahelyek megjelenése.

Forrás:

Tózsa István: Közigazgatási urbanisztika I. Településtan. Budapest, Aula Kiadó, 2011. [76.o.] Enyedi György: A városnövekedés szakaszai - újragondolva. Tér és Társadalom. 25/1, 2011. 5-19. o. [9. o.].

Relációk