kompetencia

A kompetencia latin eredetű szó, melynek jelentése: valamire képes. A kompetencia alatt a tanulás (tapasztalás, gyakorlás) hatására kialakuló, az egyénre jellemző – alapvető, meghatározó, egymással összefüggő – alkotóelemek olyan strukturált rendszerét értjük, amely hozzáértést, alkalmazható tudást és konstruktív magatartást biztosít a feladatellátáshoz előírt kritériumszintnek megfelelő hatékony és/vagy kiváló teljesítmény eléréséhez. A kompetencia magába foglalja azokat az ismereteket, jártasságokat, készségeket, képességeket, szociális szerepeket (vagy értékeket), az én-képet, a fizikai, a kognitív és a pszichoszociális jellemzőket hordozó személyiségvonásokat, továbbá a motivációt, amelyek az egyént alkalmassá teszik meghatározott munka- vagy közösségi feladatok ellátására, valamint kiszámítható, következetes, pozitív kimenetelű életvitel folytatására.

Forrás:

Henczi Lajos-Zöllei Katalin: Kompetenciamenedzsment. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt., 2007. (16-19. o.); Mohácsi Gabriella: Kompetencia modell nemzetközi környezetben (1-2. rész). Humánpolitikai Szemle, Budapest, 1996. (3-11. o.; 3-15. o.)

Relációk