részmunkaidő

A rész vagy rövidített munkaidős foglalkoztatás, mint a munkaerő-gazdálkodás egyik meghatározó eszköze, rugalmas foglalkoztatási formája a kérdéses munkakörre általában megállapított teljes munkaidőnél rövidebb időre, jellemzően napi 4-6 órára terjed ki, továbbá a heti és az éves munkaidő átstrukturálásában nyilvánulhat meg, tehát a teljes munkaidős foglalkoztatással sokféleképen kombinálható. A részmunkaidős foglalkoztatás alkalmazása elősegíti a foglalkoztatási szint fenntartását vagy bővítését, egyben hatékonyabb, valamint intenzívebb munka-és munkaidő szervezést tesz lehetővé. A részmunkaidős foglalkoztatás igen népszerű a kisgyermekes anyák és a szellemi szabadfoglalkozásúak körében. A részmunkaidős foglalkoztatásnak lehetnek negatív következményei is, amennyiben ez a megoldás nem növeli az összmunkaórák számát, a munkavállalók jelentős hányada nem önként válik meg a teljes munkaidős alkalmazástól, és a részmunkaidősök életminősége rosszabb lehet, minta a teljes munkaidősöké.

Forrás:

Seres Antal: A részmunkaidős foglalkoztatás tendenciái. Közgazdasági Szemle, LVIII. évf., 2011. április (351–367. o.)

Relációk