szociális szolgáltatások

Míg a pénzbeli és természetbeni ellátások az adott társadalomban elismert, alapvetőnek tekintett szükségletek kielégítését biztosító anyagi javak hiányát kompenzálják, addig a szociális szolgáltatások személyközi viszonyokban realizálódnak: a segítő a jogosult személyére irányuló gondozást nyújt az ellátottnak. Az 1993. évi III. törvény a személyes szociális szolgáltatások két fő csoportját különbözteti meg: az úgynevezett alapszolgáltatásokét és a szakosított ellátásokét. Az alapszolgáltatások célja az, hogy a rászorulóknak saját otthonukban és lakókörnyezetükben nyújtsanak segítséget önálló életvitelük fenntartásához, illetve egészségi vagy mentális állapotukból, vagy más okból származó problémáik megoldásához. A szakosított ellátások ezzel szemben intézeti keretek közt nyújtanak gondozást azoknak az életkoruk, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló személyeknek, akikről az alapszolgáltatások keretében nem lehet gondoskodni.

Forrás:

Juhász Gábor - Tausz Katalin: Szociális jog. Budapest, ELTE TÁTK, 2012. [177. o.] 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról. [IV. fejezet]

Relációk