szolgabíró

A 13. században választott tisztségviselő volt, akiknek a feladata volt, hogy a nádor által hirdetett törvénykező közgyűlésen a nádorral vagy az ispánnal együtt bíráskodjanak. A szolgabírák tisztségüket választással kapják meg egy évre. A választást kötelesek voltak elfogadni, és csak büntetés terhe mellett utasíthatták el a megbízatást. Négy szolgabíró egy-egy járás területén látott el igazgatási és törvénykezési feladatot is. A 16. században a járást a főszolgabíró vezette, és őt helyettesítették a kerületekben az alszolgabírák. A szolgabírák törvénykezési feladatkörükben a vármegyei törvényszéken a bíróság elnökének (főispán, alispán) bírótársai. Ők idéznek a tárgyalásra, kihallgatják a gyanúsítottat, ők hajtják végre az ítéletet stb. Saját hatáskörben és illetékességi körben is bíráskodhattak a szolgabírói széken. Igazgatási feladatuk körébe tartozott az alispán irányítása alatt a vármegyei katonaság kiállítása, az adók kirovása, összeírása, beszedése. A szolgabíró irányította a vármegyében a rendvédelmet, a rendészeti szerveket.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 123. o.

Relációk