rendkívüli munkaidő

A rendkívüli munkaidő alkalmazásával a munkáltatói jogkör gyakorlója a közszolgálati tisztviselőt a szabadidejében, a jogszabály által meghatározott feltételek fennállása esetén a beosztás szerinti rendes munkaidőn felül is munkavégzésre vagy rendelkezésre állásra utasíthatja. Egyrészt a rendes munkaidőn felül tényleges munkavégzésre kötelezheti (a napi nyolc órát követően még két órát bent tartja). Másrészt ügyeletbe oszthatja, amelynek lényege, hogy a tisztviselőnek a munkáltató által meghatározott helyen és ideig kell rendelkezésre állni (s vagy végez munkát, vagy nem). Harmadrészt készenlétet rendelhet el, amikor a tisztviselő az általa meghatározott, de elérhető helyen tartózkodik, várva, hogy berendelik-e munkavégzésre. Utóbbi kettőt nevezzük rendelkezésre állásnak. A rendkívüli munkaidő ellenértéke főszabályként nem díjazás, hanem annak időtartamával megegyező szabadidő (heti pihenőnapon kétszeres, munkaszüneti napon háromszoros mértékű). Ha harminc napon belül nem tudják kiadni a szabadidőt, úgy azt meg kell váltani (ki kell fizetni).

Tudományterület:

Forrás:

2011. évi CXCIX törvény a közszolgálati tisztviselőkről 96-98.§ György-Hazafi (szerk.): Közszolgálati jog, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2015.134-136 o.

Relációk