történeti alkotmány

A történeti alkotmányok olyan alkotmányok, amelyek egy adott ország történelme során, organikus módon jönnek létre és alakulnak át, és különböző, alkotmányos jelentőségű írott jogszabályokat és szokásjogi szabályokat foglalnak magukban. Magyarország alkotmánya 1949-ig – egy rövidebb megszakítástól eltekintve- történeti alkotmány volt. A történeti alkotmányhoz tartoznak bizonyos szokásjogi elemek, továbbá egyes alkotmányjogilag kiemelt jelentőségű törvények, Szent Isrván törvényeitől kezdődően. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény újdonságának tekinthető, hogy a történeti alkotmányt több helyen is említésre kerül. A Nemzeti Hitvallás elnevezésű preambulumban rögzítésre került történeti alkotmányunk vívmányainak, továbbá a Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét kifejező Szent Koronának a tiszteletben tartása, és történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztésének el nem ismerése. Az Alaptörvény – a Nemzeti Hitvallással szemben – jogi kötőerővel is bíró R) cikkében pedig az is rögzítésre került, hogy az Alaptörvény értelmezése során biztosítani kell a történeti alkotmány vívmányaival való összhangot.

Tudományterület:

Forrás:

Jakab András: A jogforrási rendszer. In Trócsányi László - Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az Alkotmányjogba. Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei. Ötödik, átdolgozott kiadás. HVG-Orac, Budapest, 2016. 152-153., Salamon László: Az alkotmány két fajtája: a történeti és a kartális alkotmány. 1.o. https://jak.ppke.hu/uploads/articles/512112/file/Az%20alkotm%C3%A1ny%20k%C3%A9t%20fajt%C3%A1ja%2020141205.docx, Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallás, R) cikk (3) bekezdés

Relációk