Közszolgálati Online Lexikon

A zsákmányrendszer a politika és a közigazgatás személyi állománya közötti viszony egyik történelmi típusa. Az Amerikai Egyesült Államokban jött létre a XIX. században. Lényege, hogy a választásokat követően nemcsak a politikai szereplők (elnök, miniszterek, szenátorok, képviselők) cserélődhetnek ki, hanem a közigazgatási tisztviselők is. A “zsákmány a győztesé” – tartja ez az elv, s a köztisztviselői székekbe a győztes párt a szimpatizánsait, támogatóit ülteti (a szövetségi közigazgatás személyi állományának akár 90%-a is kicserélődött). Ez egyfelől köszönet a támogatóknak, másfelől azonban annak bebiztosítása is, hogy a személyi állomány feltétel nélkül támogassa majd a kormányt. Kétségtelen hátránya azonban, hogy a ciklikus cserék miatt nem tud kialakulni egy folyamatosan működő, professzionális személyi állomány. Ezért mára az USA-ban sem uralkodó elv a zsákmányrendszer. A volt szocialista országok állampárti rendszerei is átvették, és sokak véleménye szerint burkoltan minden ország közigazgatásában kisebb-nagyobb mértékben fellehető.