Közszolgálati Online Lexikon

A statútum és a szabályrendelet azonos fogalom. A statútum magyar neve eredetileg helyhatósági szabály, majd az 1870. évi XLII. tc.-kel bevezetett szóhasználat szerint helyhatósági szabályrendelet. A törvényi szóhasználat terén történt...

A középkorban Magyarországon – mint Európában általában – a városok közvetlenül királyoktól függő, hozzájuk tartozó és általuk kiváltságolt szabad királyi városok, illetve a földesúri joghatóság keretein belül, a velük kötött...

A szatmári békével megszüntették az abszolút kormányzatot, visszaállították a magyar alkotmányt, ígéretet tettek a vallásszabadság biztosítására és az országgyűlés mihamarabbi összehívására, amnesztiát kapott mindenki, aki részt vett a szabadságharcban, egyúttal...

Az országgyűlési határozat a király szentesítésével vált csak törvénnyé, teljes érvényét azonban csak a kihirdetést követően nyerhette el. A szentesítés meghatározott előírások szerint történt. A királyi aláírás mellett, a törvények...

A 14–16. században megfogalmazódó, a 19. századtól Szent Korona-tannak nevezett eszmerendszer alapja: a hatalommegosztás közjogi rendszerét összekapcsolja a hatalom szakrális eredetével, a Szent Koronával. A Hármaskönyvben összegzett tan alapján: A...

A Gesamtstaat megteremtésének sürgető feladatára vállalkozó bécsi politika sokallta az „olmützi látszatalkotmányosság” kényelmetlen engedményeit, s 1851 fordulóján a „Sylvesterpatent” néven ismertté vált rendelettel új, a leplezetlen abszolutizmus alkalmazásától sem visszariadó...

A 13. században választott tisztségviselő volt, akiknek a feladata volt, hogy a nádor által hirdetett törvénykező közgyűlésen a nádorral vagy az ispánnal együtt bíráskodjanak. A szolgabírák tisztségüket választással kapják meg...

A szovjet típusú jog, dacára a meghirdetett demokratikus elveknek, szocialista alkotmányozásnak és kodifikációs tendenciáknak, elsősorban utasítási, rendészeti technikává vált, melynek tengelyében az államigazgatási jellegű jogalkotás állott. A párt vezetői egyben...

A szemet szemért vagy tálió elv a bosszúigényt kielégítő primitív igazságossági elv. A tálió mint büntetési elv azt a követelést fejezi ki, hogy az elkövető azonos hátrányt szenvedjen azzal, akit...

A kiegyezés után kiegészítették a miniszteri tárcákat a horvát-szlavón ügyekével (1868:30. tc.), amelyért egy tárca nélküli miniszter felelt. A tárca nélküli miniszterek intézménye 1917-ig egyedül a horvát-szlavón-dalmát ügyek intézésére szolgált...

A Hármaskönyv szerint a természetes személy cselekvőképességét kor, nem és elmeállapot határozhatta meg, illetve korlátozhatta. Kor szerint a magyar jog férfiaknál a 24. évet tekintette a teljeskorúság kezdetének, ezen belül...

Tükröző volt maga a büntetés, s tükröző annak végrehajtása is. A tükröző büntetés (végrehajtás) leglényegesebb sajátossága, hogy széles teret biztosít a törvénykezőnek a szankció és a sértő cselekmény közötti közvetlen,...

II. József az egyházi ügyeket teljes mértékben államosította. 1781-ben kiadott „türelmi rendelete” politikai téren a vallások teljes egyenlőségét hirdette. Saját hitelveiknek megfelelő eskü letétele után protestánsok is betölthettek közhivatalokat. A...

A földesúri bíráskodás eredete a familiáris, a ház népe feletti bíráskodás volt, majd a földesúrral kölcsönös dologi kötelezettségben élők a királybírák helyett a földesúrhoz fordultak, aki tisztjeivel, valamint a falvakból...

A Váradi Regestrum büntetőjogi vonatkozású eseteinek jelentősége elsősorban a gyakorlatról formált képben keresendő. A tüzesvaspróba-jegyzék 27 esztendő bizonyítási eljárásairól, jogügyleteiről számolt be. Az 1208 és 1235 között lajstromba szedett 389...

Magyarországon 1848 előtt a helyhatósági jogok hozták létre az országos joggal szemben a partikuláris jogokat. A partikuláris jogfejlődés elsősorban a városokra volt jellemző. A városi jogok alapelemei jórészt külföldről jutottak...

A nyers virilizmus intézménye a legtöbb adót fizetők kijelölt összességét jelentette. A törvényhatóságok belső szervezete lényegében a cenzusos országgyűlési választójogon és a virilizmuson felépült törvényhatósági képviseletből és kezdetben a választott,...

A zsellér (latinul házas zsellér: inquilinus, házatlan zsellér: subinquilinus) a késő középkori és újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó személy, aki nem rendelkezett saját kezelésben lévő földdel, ezért pénzbeli és terménybeli...