személyzeti politika

A közigazgatási személyzeti politika – átfogó értelemben – olyan célok, alapelvek kidolgozása és érvényesítése, amelyek meghatározzák az adott állam közigazgatásában foglalkoztatottak létszámát, valamint a közszolgálati pragmatika valamennyi elemét, így különösen a tisztviselők kiválasztását, előmenetelét, teljesítményértékelését és minősítését, díjazását, felelősségi rendszerét, jogviszony megszűnésének eseteit, továbbá ezáltal a közigazgatás arculatát, jellegét. Megkülönböztetjük a személyzeti politika két nagy modelljét. Az egyik az un. zárt rendszer, amely biztonságos életpályát biztosít, s részletesen szabályozza a pragmatika minden fontos elemét. Alapvető jellemzője a pályabiztonság és a garantált előmenetel. A másik a nyílt rendszer, amely pedig a magánszférához hasonló szabályozást teremt. Állás típusú rendszernek is hívjuk, mert a közszolgálati tisztviselőket nem életpályára, hanem meghatározott feladatok elvégzésére alkalmazzák. Nem szabályozza a közszolgálati pragmatika elemeit, sem biztonságot, sem garantált előmenetelt nem nyújt.

Tudományterület:

Forrás:

György-Hazafi-Horváth-Juhász-Kis-Linder: Közszolgálati életpályák, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013. 51-61. o.

Relációk